Oldalak

zene

2015. május 13., szerda

3.rész +18

Idegen ajtó 

Már három hete vagyok bezárva eme hatalmas luxus villába. Nem sokat mászkálhattam a házban, mert Suga figyelmeztettet, hogy olyan helyek is vannak mi nem nekem valók, és hogy megóvjon a fiúk közönyös viselkedésüktől. Egyszóval csak nem akart osztozni rajtam. Az egész labirintusszerű tett körsétám során láttam magánlakosztályokat, összejövetelekre alkalmas helyiségeket, meglepő fegyver és harcieszköz választékkal felszerelt edzőtermet, egy különtermet egy kápolnaféleséget és számos, más célt szolgáló rejtett szobát. Egyszóval maga volt a rejtély, és egyben biztos vagyok, hogy innen nincs kiút. A három hét alatt magányosan töltöttem mindennapjaimat, Suga minden másnap meglátogatott, hogy megkönnyebbítse férfi vágyait. Nem tiltakoztam, mert minden hiába való volt, nem tudtam menekülni előle, erősebb volt és olyan eszközökhöz alkalmazkodott, hogy véletlen se tudjak hozzá érni. Az idő alatt olyanba volt részem mit álmodni sem mertem volna, és Suga folyamatosan azt hajtogatja, hogy a fiúk ennél sokkalta durvábbak, már most nagyon félek. Volt, hogy Suga korbáccsal ütött, cigaretta csikket nyomot bőrömre, minek a helye még mindig meglátszik, az egész testem sebhelyekkel van tele. Suga minden nap megfürdet, majd utána rendbe teszi sebeimet. Olyan vagyok mint egy baba, nincs semmi ereje és hagyja, hogy azt tegyek vele mit szeretnének. Nincs érzékem a külvilággal, már semmi sem érdekel, felőlem meg is halhatok. Hiszen a nevelő szüleim biztos, hogy nem kerestetnek, hiszen ki találna itt rám? Élettelen lábaimat nagy nehezen vonszoltam, ahogy elértem az ajtót az nagy erővel csapódót ki, de nem Suga állt előttem.
- Nah végre. - A fiú belökte az ajtót, majd rázárta a kulcsot. - Kettesben maradtunk, hamar megunt Suga, mondtam, hogy én leszek a következő. - Jimin egy rántással magához rántott, majd mélyen megcsókolt. A férfi keze becsúszott az ingem alá, ujjai felvándoroltak a hátamon, majd előresiklottak melleim domborulataira. Mellbimbóim hegyesen meredeztek érintésére. - Felizgultál, haha. Suga jó munkát végzet, biztos vagyok benne, hogy te is ugyan olyan vagy mint a többi lány, már alig várod, hogy benned legyek. - Jimin megfogta az ing alját és letépte rólam. A férfi előrehajolt, és szájába vette egyik rózsás mellbimbómat. Saját teste súlyával maga alá döntött, közben gyorsan lerúgta a nadrágját. - Istenem, olyan puha vagy - Cirógatott, ujjait végigsimította az oldalamon, hasamon, csípőm vonalán. Szájon csókolt. - Olyan édes vagy. Még soha sem keltette fel egy nő ennyire az érdeklődésemet. - Keze lejjebb vándorolt, a combjaim közé, és gyengéden széttárta őket, hogy folytathassa a felfedezést. Fogalmam sincs miért engedem mind ezt. De egyre jobban élveztem, ez elején irtóztam minden egyes érintésüktől, de ahogy Suga egyre többet ért hozzám annál többet akartam. - Olyan nedves vagy. - Mormolta, nyelvével benyomulva ajkaim közé, miközben ujja beférkőzött a bugyimba. Ujjával behatolt, először csak tapogatózón, aztán mélyebben nyomult beljebb. Belekapaszkodtam, teste még inkább ívbe feszült, amikor két másik ujj is belém nyomult. A férfi abbahagyta a csókot, és lehúzta a parányi csipke bugyimat. Lecsúszott a lábaim közé, széttárta őket, és elmerült bennük. Önkéntesen markoltam az ágyneműbe, Suga soha sem ért hozzám ilyen finoman, sőt, soha sem akart nekem kedvemre csinálni, de Jimin más, mint mindenki más, kezdtem nagyon is élvezni. Ahogy egyre gyorsabban mozgatta nyelvét, hangos sikolyok törtek ki torkomból. Majd hangos nyögés mellett mentem el, gusztustalan ahogy Jimin lenyalta ajkát, és úgy tett mintha ízlett volna neki nedvem. - Hamar elmentél, most én jövök. - Újra rám mászott, de akkor valaki hangosan kezdte el verni az ajtót.
- Jimin, azonnal gyere ki onnan, Suga nemsokára visszaér. Siess, ha nem akarsz megdögleni még ma este.
- A francba, pedig azt hittem, hogy ma végleg az enyém leszel, nem bírom ki. - Gyors felöltözött, majd utoljára hosszan megcsókolt. - Ígérem, hamarosan keményen megduglak. - Mikor magamra maradtam felöltöztem, Jimin azt hazudta, hogy Suga mindenről tud, szóval ha kiderül, hogy az előbb elélveztem Jimin kezei által meg fog büntetni, azt pedig nem akarom. Tíz perc múlva meg is érkezett, az ajtó hangosan csapódót ki maga mögött. Erősen vágta le a földre kabátját, majd befeküdt mellém. Szorosan magához húzott, de nem nyúlt úgy hozzám. Helyette fejét mellkasomra fektette és elvárta, hogy simogatni kezdjem.
- Ah, olyan jól esik, hosszú volt a munka és fárasztó. Nagyon felidegesítettek.
- Suga...mikor engedtek el? - Már most megbántam, hogy megkérdeztem. Suga nem válaszolt, helyette kezével férfiasságára helyezte kezem.
- Tudod jól, hogy nem szeretem, ha kérdeznek, most pedig kényeztess. - Sose így képzeltem el a párkapcsolatomat, soha sem gondoltam, hogy ilyenekhez fogok folyamodni. Kezemet lassan fel-le kezdtem el mozgatni Suga férfiasságán. Ki hátradöntötte fejét. Egyre gyorsabban diktáltam a tempót, de mielőtt elélvezhetett volna ledöntött és erős rántással letépte rólam bugyimat. Majd belém vezette kemény férfiasságát. Egyre gyorsabban mozgott bennem, míg nagy sóhaj mellett élvezet belém. Megadta magát és mellém dőlt. - Most már kérdezhetsz.
- Komoly? - Suga nevetve válaszolt. - Akkor...pontosan hol is vagyok?
- Távol a várostól, az erdő kellős közepén.
- Értem, és miért is vagyok itt?
- Mert- rám nézett-szörnyetegek vagyunk, hiszel a csodákban, vagy a horror történetekben?
- Nem igazán. A barátnőim hol vannak?
- Messze innen, de már jó helyen.
- Ezt nem értem, ügye nem bántottátok őket?
- Miért érdekel téged ennyire a barátnőid? Majd elmondom ha azt akarom, de ne akard tudni. Most pedig menj aludni, holnap elutazom, szóval ne járkálj fel-alá a házban. - Mikor újra egymagam maradtam, csak is Suga mondandóira tudtam gondolni. Szörnyek? Talán nem is képzelődtem azon az éjszakán? Áhh, nem lehetséges. Megráztam fejem, szomjas vagyok. Ledobtam takarómat és felöltöztem. Sötét volt már a házban, de muszáj innom valamit. Nem kapcsoltam fel a villanyt a konyhába mert nem akartam felzavarni őket. Ki vettem egy poharat, de akkor olyan érzésem támadt mintha valaki elhaladt volna mellettem. Körbepillantottam, de sehol sem volt senki, gyors öntöttem magamnak vizet, majd megindultam vissza a szobám felé. Ahogy a lépcsőfokokat szeltem valaki megragadta a lábam, a pohár kirepült a kezemből mi több darabra tört szét, én pedig nagy esés mellet gurultam le a lépcsőkön. Éreztem, ahogy vér kezd folyni arcomon, nagy nehezen álltam fel, de akkor valaki újra ellökőt.
- Ki van ott? Nem vicces...srácok...ti vagytok? - Szaggatót levegővétel hangja töltötte be a sötét szobát, valami furcsa szag lengte be az egész házat, mi egyre erősebb volt. Újra felálltam, és vakon követtem a furcsa illatot. Egy ismeretlen ajtóval szemben álltam, innen jön ki, biztos vagyok benne, ahogy rátettem kezem a kilincsre a szaggatót levegővétel pontosan a fülem mellett hallatszott el. Majd hirtelen éles karmok hasítottak hátamba.

2015. május 12., kedd

2.rész +18

Sziasztok!! Nagyon boldog vagyok, hogy már az első rész ilyen sikeresre sikerült. Nem gondoltam volna, hogy ennyi olvasom lesz már is. Ez annyira jó érzés hiszen egy író csak is az olvasóinak ír. Köszönöm, hogy ilyen véleményekkel kedveskedtetek, hiszen ez mindig meghozza az író kedvét. Remélem a továbbiakban is így lesz. Nah nem is kertelek tovább :D Jó olvasását!! <3

Idegenek 


Szemeimet lassan nyitottam ki, hogy szokja az erős fényt, minden olyan békés. Mintha semmi sem történt volna. Talán csak álmodtam. Igen, biztos vagyok benne, hogy csak álom volt az egész, hiszen az ágyamban fekszem és élvezem a téli napsugarak enyhe melegét. Mintha az éjszaka meg sem történt volna, de minden kámforrá vált mikor felismertem a helyzetem. Nem otthon vagyok, egy idegen házában. Felugrottam ijedtembe és az ajtóhoz szaladtam, de zárva volt. Hol lehetek? Körbepillantottam, nem ismerős ez a hely. A falak pirosak voltak, és aranyozott minták díszelegtek, mi jobban kiadta a szoba hangulatát. Középen egy hatalmas nagy ágy helyezkedett el, minek ágyneműje ugyan olyan színű mint a fal. Jobb oldalon könyves szekrények álltak, míg baloldalon egy hatalmas ablak volt. Odaszaladtam megnézni, hogy nyitva van-e, de felesleges volt, mert ahogy elhúztam a függönyt szomorúan fedeztem fel, hogy rácsok zárják el utam. Nem akarom felfogni, hogy mi is zajlik éppen velem. Lehet, hogy álmodok még mindig, hiszen tegnap még boldogan autókáztunk a lányokkal. Erről jut eszembe, hol vannak? Az ajtóhoz szaladtam, hogy újra megnézzem nyitva van-e, de akkor léptek közeledtét hallottam meg. Hátra hökkentem ijedtembe, és akkor egy idegen srác arca bukkant fel az ajtó mögül, majd követte hat fiú. Meg kell vallani első ránézésre nagyon helyesek, talán ők a megmentőim.
- Látom felébredtél, ennek nagyon örülök. Had mutatkozzak be. A nevem Kim Nam Joon, de hívj csak Monsternek. Ha bármi baj van, hozzám fordulj kedves, bár nem hinném, hogy bármi adódhatna. - Nem értek semmit, kik ők, és mit akarnak tőlem? A többiek is bemutatkoznak, talán eddig Jin és V volt az ki talán kedvesebb a többieknél. Mikor magamra akartak hagyni az úgynevezett Suga velem maradt, becsukta az ajtót, majd felém fordult.
- Biztos nagyon meg vagy ijedve, de nem kell, mert ha jó kislány leszel nemesik bántódásod.
- Kik vagytok, és én hol vagyok? A lányok ők hol vannak?
- Csak nem a fekete és a szőkére gondolsz?
- De igen, ők is itt vannak? Jól vannak?
- Elég a beszédből, ki nem állhatom, ha kérdeznek, akkor nagyon mérges leszek, itt csak én beszélhetek és mivel én találtalak, így szerencsére velem töltheted el az első csodálatos éjszakádat. Hát nem remek? - Nem értem miről beszél, de kezdek félni tőle, hátrálni kezdtem, de egyből észrevette és az ágyra lökött, testével rám mászott, és karomat fejem fölé kötözte. Ki akartam szabadulni, de túl szoros volt a kötél. - Ne nézz ilyen ijedten rám, csak még jobban szeretgetni szeretnélek. - Suga levette magáról felsőjét, majd övét kezdte el kicsatolni, akkor eset le igazán, hogy mit is akar velem tenni. Rúg kapálózni kezdtem, ahogy csak tudtam.
- Engedj el...miért, miért csinálod ezt velem, és ki vagy? Engedj el. - Suga mérgesen mászott rám, majd erősen fogta be számat.
- Shh te kurva, jobban jársz ha kussolsz, hidd el a csapatban talán én vagyok a legkedvesebb az ágyban. Ne akarj egyből lecserélni, mert nem jársz jól. Ha tovább rinyálsz úgy fogsz járni mint a ribanc barátnőid. - Hangos zokogásba kezdtem, de nem hatotta meg, fogalmam sincs miért vagyok itt, azt sem tudom kik ők, vagy hogy hol vagyok. Minden olyan gyorsan történt, még mindig nem tudom felfogni, hogy ez a férfi mit akar velem tenni. Egy rántással lerántotta rólam a szoknyám, majd csókokkal lepte el testem, ki akartam szabadulni, de semmi esélyem nem volt. - Tökéletes választás, hármatok közt te voltál a legtökéletesebb, most kellene örülnöd, hogy ilyen tökéletes idomokkal vagy megáldva, mert ha nem így lett volna már rég halott lennél. - Csókba invitált, de nem hagytam magam, de akkor valami éles ért nyakamhoz. - Jobban teszed, ha azt csinálod mit én akarok, vagy nagyon fog fájni. - Megkarcolta nyakam, majd ott kezdet el csókolni hol kibuggyant az első vér. Lenyalta azt mitől hányingerem lett. Újabb és újabb sebeget ejtett rajtam, mit élvezve vett birtoklásba. Nem ember, biztos vagyok benne, hogy nem az. Sírtam, ahogy csak tudtam, de nem mozdultam mert féltem, hogy ennél sokkalta durvább dolgot fog tenni velem. Lerántotta bugyim, testem önkéntesen reagált, erősen rúgtam le magamról Sugát, ki mérgesen meredt rám. Ledobta a földre a kést, majd egy rántással lehúzta magáról a nadrágot. Kezével szétnyitotta lábamat, megijedtem, nagyon is félek. Lábam közé mászott.
- Megmondtam, hogy légy jó kislány mert csak neked fog fájni. Soha többé ne merj hozzám érni, soha többé ne merj megütni. Mert sokkalta jobban fog fájni, érted? – Gúnyos mosoly mellet tépet bele hajamba, majd egy erős mozdulattal belém hatolt, a fájdalomtól felkiáltottam. Nem foglalkozott érzéseimmel, nem érdekelte, hogy nekem mennyire fájdalmas. Egyre gyorsabban mozgott bennem, nem akarom elhinni, hogy ez történik velem. Ez valami rossz állom lehet. Kezeivel hajamat tépte, majd néha-néha mellembe markolt. Ő diktálta a tempót, nem tudtam követni, de nem is akartam, csak ki akartam jutni. Miért velem történik ez, miért? Suga hangosan lőtte belém magját, majd elterült mellettem. Nem tudom elhinni, hogy ez történ velem. Mintha az érzékeim kikapcsoltak volna, nem tudtam megmozdulni. Csak előre meredtem a nagy semmibe. Közben Suga mellém bújt és ujjával cirógatni kezdet. - Miért sírsz? Nem voltam jó? Az utódjaid is ugyan így reagáltak, de ahogy telt az idő sikítva kiáltottak a farkam után, lassan te is ugyan olyan leszel mint a többi ribanc. Örülj neki, hogy én voltam ki rád talált. Mert tudod a többiek sokkaltra durvábbak nálam. El sem merem mondani mennyire. - Suga felnevetett, közben eloldozta a kezem, ezt kihasználva ellöktem magamtól és futni kezdtem az ajtóig. Mivel az ajtó nyitva maradt kirohantam az ismeretlen helyre, sehol sem volt senki így a kijárati ajtót kerestem. A ház maga volt a tökély, de nem volt időm végig nézni, hiszen hallottam, ahogy Suga utánam eredt. A lábaim gyengék voltak és nemi szervem még mindig sajgott. Mindenhol meztelen voltam, de nem érdekelt, csak ki akartam jutni. Ahogy leértem a hatalmas lépcsőn megpillantottam a kijáratot, boldogan szaladtam lefelé, de akkor egy erős kéz ragadta meg a csípőmet, és hirtelen a levegőben találtam magam.
- Hová-hová szépségem? - Erősen szorított a fiú, sehogy sem tudtam kiszabadulni.
- Ohh, hála, hogy itt van J-Hope, azt hittem, hogy meg fog lógni.
- Jobban figyelhetnél erre a szépségre Suga, mert még a végén ellopom. - Suga kirántott kezei közül, majd háta mögé tolt, mintha attól félne, hogy az úgynevezett J-Hope el akarna lopni.
- Míg meg nem unom...senki sem nyúlhat hozzá, ezt még elnézem ma, de legközelebb már nem, értve vagyok Gyuri? - Tudja a nevem, honnan tudja ki vagyok, és egyáltalán mit keresek itt? A hátam mögött az összes többi idegen férfi megjelent a nagy zsivaj hallatán. Fogalmam sincs, hogy hol is vagyok most biztonságba, de mégis Suga ingébe markoltam. De érintésemre erősen a földre lökött, fájdalmamban felszisszentem, ez nyomot fog hagyni. - Nehogy azt hidd, hogy azért védelek meg mert olyan jó lelkű vagyok, tévedsz...NE..ÉRJ..HOZZÁM. - Ahogy magamra hagyott újra pánik tört ki rajtam, mind a hat fiú engem nézet, mintha meg tudnának ölni. De akkor az egyik hirtelen a hátam mögé lépet és meztelen testemre rakott egy hatalmas kabátot. Elém guggolt, majd úgy igazította kabátom, hogy véletlen se maradjon ki meztelen bőröm.
- Suga nem szereti, ha hozzá érnek, nézd el neki, nem vagyunk mi olyan rosszak mint hinnéd. De ne húzd fel...mert olyan dolgokra képes mit álmodni sem mersz. Én már csak tudom.
- Jimin...igazam van? – Nézet fel a kedves fiú a másikra, ki árgus szemekkel mért végig.
- Igen, gyere...felkísérlek. - Jimin kinyújtotta kezét, mit szívesen elfogadtam. Ahogy a szobához értünk megtorpantam, nem akarok visszamenni. - Tudom mit érzel, de nem tehetek semmit sem érted. - Igaza van, biztos ő is ugyan olyan mint Suga. Ahogy beléptem a szobába feltört bennem egy bizonyos érzés.
A férfi hirtelen felém mozdult, arcán komoly kifejezés ült. Néhány lépéssel közvetlenül előttem termett. Termete, nyilvánvaló ereje, lehengerlő volt. Ilyen közelről jól láttam a fekete ing alatt megmozduló izomkötegeket. A finom anyag szorosan követte válla, karja és mellkasa vonalát, mintha tökéletesen rá szabták volna. Mély levegőt vettem, amikor Jimin kinyújtotta a karját, és lágyan megcirógatta az állam. A bőröm felforrósodott az érintéstől, és lekúszott a nyakamig, ahogy a férfi végighúzta ujjait a fülem alatti érzékeny területen, egészen a nyakszirtemig. Hüvelykujjával megérintette a horzsolást az államon. Legnagyobb döbbenetemre Jimin lehajolt, és megcsókolta felsértett államat. Ajkai elidőztek rajta, méghozzá elég hosszan. - Itt hagyjuk abba, hisz hallottad őfelségét. De esküszöm, ha megun, én leszek a következő ki beléd élvez. - Ujjával játszadozni kezdet tincsemmel. - Keményen megfoglak dugni, addig kefélek míg azt nem sikítod, hogy hagyd abba. Hogy könnyes szemekkel kiabálod nevem. Hmm már most felhevít a tudat, hogy nem sokára alattam fogsz nyüszíteni mint egy kislány. De most mennem kell, milyen kár. Csók... - Ahogy újra egymagam-maradtam végleg feladta térdem, nem bírok tovább éber maradni. Mégis mibe keveredtem?

2015. május 11., hétfő

1.rész



Kezdet

Este van, az idő lehűlt, ahogy az ember kitekint az ablakon több ezer fehér fényt vél felfedezni, mi tömegesével gyűlik össze a mocskos hideg földön. Mi eddig tiszta volt bemocskolódik. Hasonlít a néhai emberek szívéhez, vannak kik tiszta lappal indulnak neki a nagy útnak, majd mire kiér az ismeretlen helyre, a szíve telis-tele lesz rózsabokor tövissel. Vajon az ö életük, hogy indult? Hogy lett belőlük ilyen fenevad? Magam sem értem, de azon kaptam magam, hogy teljesen belecsöppentem az életükben, velük ettem, velük aludtam és ami a legrosszabb, velük osztottam meg álmaimat.

Minden egy szokványos napon indult, reggel felkeltem majd dolgozni mentem. Elviseltem az emberek parancsolgatását, azoknak ez embereknek a mocskos kezükkel való tapogatásukat. Sírhattam volna, én magam is megtehettem volna mindezt, de nem tettem, magamba fojtottam érzéseimet. De ez a nap mégis másabb volt mint a többi, hiszen leeset az első hó, és ma ünneplem a huszadik évemet, a lányok szerint beléptem az öregek időszakába. Jót mosolyogtam rajtuk, de végül is igazuk volt. Ahogy este tíz óra lett boldogan indultam meg hazának, a hó halk moraja hallatszott minden egyes lépésem alatt. Amint hazaértem, a lányok boldog kiabálása töltötte be az amúgy üres házamat.
- Ohh, hát már rád sem mondhatom, hogy kiskorú, már te is közénk tartozol. - Mind két barátnőm átölelt, és hangos éneklésbe kezdtek. Csak mosolyogni tudtam rajtuk, mivel nem sok erőm volt a mai munka után, teljesen leszívták ez erőm. - De tudod Gyuri, mivel már ilyen nagy vagy meg kell ünnepelnünk, nem felejtettem el, hogy mit fogadtál a tizennyolcadik születésnapodon.
- Fogalmam sincs miről beszélsz, én már nem emlékszem arra az időszakra. - A lelkes barátnőm leült mellém, majd mind két kezével szorosan megragadta mind két vállam.
- Azt mondtad, hogy ha betöltöd a huszadik éved együtt elmegyünk egy jót bulizni, és ma itt az ideje. - Lelöktem kezét és felálltam, semmi kedvem nem volt ma bulizni menni.
- Sajnálom csajok, de ma nincs erőm, amúgy is kint nagyon hideg van, és az utak tiszta havasak. - Mind ketten nagy boci szemmel meredtek rám, addig néztek így míg meg nem adtam magam. Ők mindenhogy tökéletesek voltak, sok férfi szeretett volna barátjuk lenni. De én nem érzem magam annyira szépnek, mikor velük vagyok olyan érzet fog el, hogy elveszek mellettük, de ezek mellet nagyon szeretem őket. - Oké-oké, de nem leszünk sokáig mert holnap dolgoznom kell.
- Ez az, már is imádlak Angel. - Mintha ott sem lettem volna, kirohantak és nagy dobozokkal tértek vissza, telis-tele voltak ruhákkal és ahhoz való csecsebecsékkel, jól felkészültek, mintha tudták volna előre, hogy úgy is beleegyezek.

Rám egy egybe részes fekete szoknyát adtak, mi teljesen a testem vonalára igazolódót. Meg kell vallani nagyon jól kiadta idomaimat. Igaz nem sokat takart lábaimból, de azokra talán még büszke is vagyok. Egy kicsivel enyhébb sminket dobtak fel rám a lányok, hiszen ki akarna sötét fekete sminket?! Ahogy végeztünk boldogan hagytuk el a házamat. Ahogy megpillantották a lányok az autóm, elcsodálkoztak.
- Wow, nem is tudtam, hogy ilyen kocsid van, ha tudtam volna ezzel mentem volna pasikat fogni.
- Tudjátok jól, hogy a nevelt szüleim nem a szegények közé sorolhatók, ezt kaptam még tavaly, talán ha kétszer vezettem. Mivel nem volt rá szükségem. – Az igazi szüleim már rég meghaltak, így nevelt szüleimmel éltem kik befogadtak, édesapám egy luxus hotelt vezet, anyám pedig igazgató egy iskolában, szóval érhető honnan van ilyen kocsim.
- Milyen típus? Bárcsak ilyet kapnék szüleimtől, de csak álmodok. – Legyintet Hana. Az ő szülei nem gazdagok, édesanyja egy kis boltban eladó, édesapja pedig sofőr. Míg Ashlee szülei messze élnek tőlünk.
- Audi R8, de hagyjuk, lehet a hidegtől el sem indul. - Bepattantunk a mély drága kocsimba, majd elsőre el is indult, pedig reménykedtem, hogy megadja magát. A zene hangosan felszólalt, és mind a hárman egyszerre kezdtünk el énekelni.

"Úgy teszel, mintha ártatlan lennél, te vagy Pán Péter
Előttem gyerekké változol"


Annyira belemerültünk az éneklésbe, hogy teljesen eltévedtünk, fogalmam sincs, hogy merre vagyunk, csak annyit, hogy a városán túl. Mert ide a város fénye nem ért el. Mindenhol sűrű erdő.
- Hol vagyunk Gyuri?
- Fogalmam sincs, de abban biztos vagyok, hogy elfogyott a benzinünk, istenem most mihez kezdjünk? Ashlee neked volt az ötleted, hogy ne a városban bulizzunk, akkor most mond az utat. - Ahogy leállt az autó mind a hárman egymásra pillantottunk, az idősebbik barátnőm elővette a telefonját.
- Nincs térerő, remek, el kell, hogy mennyünk benzint keresni. Mi elmegyünk Hannával, te addig őrködj. Lehet, hogy jön erre egy kocsi. Mellesleg te csak mentél, miért én vagyok a hibás?
- Mert te akartál egy ismeretlen helyre menni, azt sem tudod merre kell menni, de csak mentünk a vak világba, miért nem volt jó nekünk a megszokott hely? Mellesleg én aztán nem maradok itt egyedül.
- Szed össze magad, mi történhet veled? Hiszen nincs itt egy árva lélek sem, legfeljebb eltéved állatok, nyugi. Nem akarok egész éjszaka itt dekkolni. - Nem várták meg mondandóm, így magamra maradtam. Ahogy egyre jobban tűnt el testük alakja, egyre jobban féltem.

Fogalmam sincs mennyi idő telt el mióta leléptek, de már nagyon unatkozom, és a jobb fertályomat is elültem. Kiszálltam és körbe pillantottam, mintha nem lenne az útnak vége, olyan sötét van. Kezdek félni, és még a telefonom is lemerült, és pisilnem kell. Remek, mi jöhet még, olyan mintha valaki direkt ezt akarta volna. Hirtelen minden elromolt. De mivel nincs itt senki nem kell attól tartanom, hogy valaki meglát. Leguggoltam a kocsi mellé, de akkor hangokat kezdtem el hallani. Gyors lehúztam szoknyámat, majd körbepillantottam, de sehol egy árva lélek, lehet, hogy csak vadállatok. Újra leguggoltam, de a hang közvetlen mellettem szólt. Nem mertem oldalra nézni mert féltem, hogy valaki van ott. Remegő kézzel sikerült felállnom, majd az autó ajtajához lépkedtem óvatosan. Még mindig előre meredtem, úgy lépkedtem oldalra. Ahogy kezem az ajtó kilincsér nyúlt, valami ragadós nyálkába nyúlt. Lenéztem és arcomhoz emeltem, mert a sötét miatt nem sokat láttam. A kezemen piros ragadós anyag volt, elsőnek nem ismertem fel, de ahogy az autóra pillantottam leeset. Vér, mindenhol vér. Felkiáltottam és futni kezdtem, amilyen gyorsan csak bírni tudtam. Végig az úton szaladtam hátra sikerül kiérnem egy kisebb városba. De akkor előttem egy test rajzolódót ki, megálltam mert az hittem, hogy az egyik barátnőm.
- Hanna? Te vagy az? Lányok...nem vicces, nagyon félek. - A test megindult felém, majd hirtelen előttem termet. A látványtól ledermedtem, ő nem ember, nem lehet az. Hangos sikításba kezdtem és visszafelé kezdtem el szaladni. A szívem a torkomba dobogott. Ahogy az autóhoz értem alá csúsztam. Kezemmel lefogtam ajkam mert féltem, hogy meghallja félelmemet, fogalmam sincs mivel állók szembe, de nagyon félek, mert biztos voltam benne, hogy nem ember. A szemei fehérek voltak, a bőre foszlott és szájából vér folyt. Uram isten...hallom, ahogy közeledik. Mintha valamit húzna maga után. Ahogy megláttam lábát egy könnycsepp hagyta el száraz szememet. Talán itt nem talál rám, itt biztonságban vagyok. Ahogy újra visszanéztem már nem láttam sehol, de akkor valami megragadta a lábam és húzni kezdet. Sikítottam és körmömmel a földbe vájtam. Valaki...segítsen!

Video





2015. május 10., vasárnap

Sick (Szereplők, bevezető)

Valaha az ember betér egy ismeretlen helyre szorongás, félelem kezd eluralkodni. Nincs kihez viszonyulni, nincs kinek kezét fogni ha valami nem jól sül el. Hát velem is ez történt azon a hideg borzasztó éjszakán. A barátnőimmel indultam útnak, este volt és havazni kezdet, egyszóval alapból rémisztő volt a gondolat, hogy útnak induljak. De a lányok ragaszkodtak, hogy ünnepelni kell, hiszen éppen a születésnapom volt. Megadtam magam, mind a hárman csinosan kiöltöztünk hátra akad egy helyes férfi a klubban. A hideg ellenére hamar elindult a kocsim, így neki indultunk a sötét éjszakának. Ahogy elhagytuk Szöul fényes városát borzongani kezdtem, soha sem szerettem távol lenni szülőhazámtól. Azon kaptuk magunkat, hogy mind két oldalon sűrű erdő vesz minket körül. Már akkor tudtam, hogy eltévedtünk, fogalmam sincs, hogy merre kell menni. Az autó pedig leállt, és a közelben sehol sem volt benzinkút, ami a legrosszabb volt, hogy sehol sem volt egy árva lélek. A barátnőm ugyan úgy pörögtek mint elinduláskor, elhatározták, hogy egymaguk indulnak meg benzint keresni, addig én őriztem a kocsit. De ami a legrosszabb volt, hogy a lányok soha többé nem tértek vissza.

Szereplők:
Születési név: Kim Nam Joon (김남준)
Születési dátum: 1994. 09. 12.
Születési hely: Ilsan, Szöul, Dél-Korea
Születési név: Jeon Jeong Guk (전정국)
Születési dátum: 1997. 09. 01.
Születési hely: Mandeok, Busan, Dél-Korea
Születési név: Park Ji Min (박지민) 
Születési dátum: 1995. 10. 13. 
Születési hely: Busan, Dél-Korea
Születési név: Kim Seok Jin (김석진)
Születési dátum: 1992. 12. 4.
Születési hely: Anyang, Dél-Korea
Születési név: Min Yoon Gi (민윤기)
Születési dátum: 1993. 03. 9.
Születési hely: Daegu, Dél-Korea
Születési név: Kim Tae Hyung (김태형)
Születési dátum: 1995. 12. 30.
Születési hely: Daegu, Dél-Korea
Születési név: Jung Ho Seok (정호석)
Születési dátum: 1994. 02. 18.
Születési hely: Gwanju, Dél-Korea
Születési név: Nam Gyu Ri
Becenév:"Gyuri"
Születési idő:1985. április 26.
Születési hely:Gwangju, South Korea