18.rész The End

Örület

Jin

3 ével később (Elmegyógyintézet)

Az elmúlt napokban, hónapokban, években minden megváltozott, már nem olyan az életem, mint amilyen volt. Többé már nem tudok mosolyogva belépni az ajtón, nem tudok mosolyt csalni arcomra, teljesen összeomlottam, de miért is én vagyok rosszul, hiszen amin barátom megy át, az sokkalta rosszabb, mint az én hiányom. Három évvel ezelőtt, mikor Suga teljesen felépült balesete után, folyamatosan bezárkózót, nem mozdult ki, egy hang sem hagyta el torkát, beleörült szerelme elvesztése miatt. Mikor felébredt a kómából elmesélte nekem álmát, azt hittem, hogy képes felfogni, hogy nem a valóság volt, hanem csak egy szimpla álom, kezdtem elhitetni vele, de akkor egy éjszaka után minden megváltozott. Hangos kiáltásokra figyeltünk fel barátaimmal, mikor berohantunk szobájába, ő már addigra lehiggadt. Összegörnyedt teste alig bírt megállni lábán, kézfeje véres volt, az ágyneműk szét voltak tépve, a poharak, minden mi törékeny volt, több darabokban hevert a földön. Magam is megrémültem, elé álltam, megpróbáltam megkérdezni mi történt, de csak annyi volt a válasza, hogy szeret. Azóta folyamatosan ezt az egy szót ismételgeti. Hiába kérdezek tőle dolgokat, semmi válasz, mintha falnak beszélnék. Az orvosok a kitörése miatt bezárták elmegyógyintézetbe. Azóta semmit sem változott viselkedése, minden nap kétszer van dühkitörése, általában öt percig eltart, de valamikor tovább.

Ahogy alvó testét nézem, minden mit átéltem újra és újra lejátszódik előttem. Hiányzik a legjobb barátom, olyan volt nekem mint az öcsém, mindig együtt csináltunk mindent, együtt szórakoztunk, csajoztunk, nevettünk, de minden mi volt eltűnt, hiányzik, nagyon hiányzik, és az állapota semmit sem fejlődik. A többieknek nincs szívük meglátogatni, próbálják élni az életüket, de én kénytelen vagyok elengedni. Azóta saját házban élek, saját pénzemből, hála Monsternek nagyon jól keresek, így minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a legjobb orvosok lássák el. Lassan benyitottam, meg sem hallotta, ahogy beléptem az ajtón. Helyet foglaltam ágya mellet. Kivettem táskámból kedvenc ételét és italát. Felém pillantott, pontosan szemembe nézet, zavart volt és szomorú, mint mindig.
- Enned kell, sokat fogytál, az arcod is kezd beesni, ennek kell, hogy élj.
- Miért éljek?
- Csak mert… - felé kaptam fejem, beszélt, az előbb beszélt, hozzám – beszéltél, mond újra, beszélj még Suga.
- Tudok beszélni… csak nem akarok, miért nem hagysz már békén?
- Beszélsz, rendesen beszélsz, ha eddig is tudtál, miért nem beszéltél? MIÉRT? – Megragadtam pólójánál majd közelebb húztam. Nem ellenkezett, hiszen régen sem szokott, mindig felnézet az idősebbekre. – Ha nem vagy örült… miért játszottad el?
- Örült vagyok… olyan dolgokat láttok… mik nem léteznek… ennek így kell lennie, örült vagyok ki tisztában van vele, hogy olyan dolgokat lát mik nem léteznek. Miért kellene tagadnom, megérdemlem sorsom, hiszen olyan dolgokat tettem amiért bűnhődni kell. Tisztában vagyok mi zajlik körülöttem, csak félek emberként élni, inkább élek bolondként, minthogy szembe keljen néznem bűnömmel.
- Te örült vagy…
- Tudom, azért vagyok így bezárva… mert az vagyok… ha elmesélném miket látok, hinnél nekem? Dehogy… kinevetnél… és elfogadnád, hogy megörültem. Nem szóltam, nem beszéltem hozzád, arra a napra vártam, hogy feladj, és hogy éld az életed, de nem… a többiek rég feladtak, akkor te miért nem? Miért látogatsz folyton? Miért nem éled a szaros életed?
- Mert nélküled nem az igazi. Mindig veled voltam, veled éltem le az egész szaros életem, olyan vagy nekem mint a levegő, szükségem van rád barátom… nélküled nem élek. Képtelen voltalak feladni… te köcsög, te fasszopó... te rohad állat. – Erősen meglöktem, így eldőlt az ágyon. Hangos kacagásba kezdtem, mi sírásba fordult, magam sem értem miért kezdtem el sírni mint egy csecsemő, hiszen egy erős férfi nem bőg, de úgy látszik nem vagyok elég erős. Mérges vagyok, hogy eltitkolta előlem és, hogy hazudott, de mégis boldog, hiszen visszaszereztem barátomat.
- Mit sírsz te buzi? Még a végén én is elsírom magam. Hagyd abba. – Meglökte vállam, így szokásos bunyóba keveredtünk egymással. Mikor elfáradtunk mind ketten az ágyon feküdtünk, és a fehér mennyezettet bámultunk.
- Tényleg egyedül akarsz lenni? Ezért csináltad a egészet?
- Az életem, nagyon elvan kurva, gyilkos vagyok, egy vesztes, nincs semmim, meggyilkoltam a saját fivérem és szerelmem, csak mert féltékeny voltam és mérges, majd azt hittem soha többé nem leszek szerelmes, hogy soha többé nem fog szeretni engem egy nő, de akkor találkoztam vele, annyira hasonlított Sara-ra, hogy magamhoz láncoltam, és többször megerőszakoltam. Majd azt vettem észre, hogy belészerettem… aztán… olyan dolgok követték az eseményt… mitől bekattantam. Hiszel a szellemekben? Mert én igen… emlékszel mit álmodtam?
- Igen, emlékszem.
- Igaz volt, az egész nem álom volt… Gyuri tényleg meghalt, tényleg találkoztam vele… majd mikor felébredtem megjelent előttem, elmondta, hogy megbocsájt és, hogy szeret, majd eltűnt. Akkor jöttem rá az egészre, megtörtént velem, tényleg léteznek szellemek, és én is egyike voltam közülük.
- Miért hiszem el neked ezeket? Én is bolond lennék?
- Nem tudom… de egyben biztos vagyok… megöltem két nőt… kiket szerettem, ez a balszerencse, meghal mindenki kit szeretek.
- De nem te ölted meg Gyurit… öngyilkos lett.
- Nem… nem volt az… feláldozta magát értem… örökre elnyerte őt a mély. És tudod mi zaklat? Az, hogy azóta látom őket…
- Kiket?
- A szellemeket.

Mesélő

A fiúk ezek után soha többé nem találkoztak, mind a heten külön életet kezdtek. V külföldre utazott, hogy ott tanulhasson, és ezek után soha senki sem látta. Jungkook modellnek állt, és szép arca miatt hamar sikeres lett. Monster átvette szülei cégét, majd feleségül vette apja kiszemelt áldozatát. Jimin színészkedni kezdet, hol remekül teljesített, így már harmadik sikeres filmjét tudta le. J-Hope egy kisebb éttermet nyitott, mit barátnőjével együtt vezet. Jin megnősült, és felesége második gyermekkel várandós. Suga ki elveszítette hitét, magányosan bolyongott a világban. Teljesen feladta, hogy újra szerelmes legyen, és mivel látja a halottakat, embereknek dolgozik, kik azért fizetik, hogy kiűzze őket hazájukból. Mind a heten egyszerre kezdték el álmaik megvalósítását, de mégis a sors úgy akarta, hogy mind a heten külön-külön utakon járjanak, hogy egymaguk teljesítsék be álmaikat. A sors... néha kifürkészhetetlen. 

The End

Köszönöm, hogy velem voltatok végig, hogy folyamatosan biztattatok, nagyon szépen köszönöm, hogy mindig kiáltatok mellettem, hogy kedves szavakkal biztattatok, és hogy ennyi embernek tetszett ez a kis történet. Tényleg nagyon hálás vagyok nektek, hiszen ez a történet úgy indult, hogy pár like, pár kommentár, most pedig 13000 feletti oldalmegtekintés. Huhha, nem is tudom mit írjak. <3 Imádlak titeket, köszönöm, hogy mindig volt véleményetek, mindig erőt adott nekem. <3 De hát eljött az utolsó rész is, igazából többnek indult, de valahogy így jött ki az egész. Remélem a további blogom is így fog tetszeni nektek mint ez :D <3 Tényleg nagyon-nagyon köszönöm <3 nehéz búcsúzni, de ezt is meg kell érni, imádtam ezt a történetet írni :D <3 következő történetem címe: Szomszédfiú, ki még esetleg nem látta volna, három rész már megtalálható :D Hát... sziasztok!! <3 <3