Csók és emlékek
Ahogy ijedtemben felriadtam, felültem az ágyon, álom lett volna, de olyan valódinak tűnt. Kezem nyakamhoz kaptam, nincs semmi bajom, de hogy lehetséges ez? Pedig biztos nem álom volt, olyan élethűnek tűnt. Remegő kezemmel valahogy sikerült felkapcsolnom a lámpát, az ágyam melletti éjjeliszekrényen. Körülnéztem, de semmi jele nem volt, hogy igaz lett volna. Kimentem a mosdóba megmosakodni, hiszen rémálmomtól csurom víz lettem. A hideg víz nagyon jól eset, viszont most már egyáltalán nem vagyok álmos. A tükörbe nézve teljesen elkalandoztam. Mostanában egyre furább dolgok történnek velem, folyamatosan ugyan arról álmodok, egy erdő kellős közepén állok, egyszer menekülök egy idegen férfi elől, majd máskor szerelmes vagyok valakibe, majd megjelent szellemként. De a férfi annyira hasonlít valakire, de kire? Nem értem mi történik velem, mióta az-az incidens történt velem, olyan mintha kísértenének. Valahogy emlékeznem kell, ki kell derítenem mi folyik körülöttem. De hogyan? Ha meg is próbálok a fejem fájni kezd, és attól félek, hogy valami rosszra fogok emlékezni. De képes vagy Gyuri, mióta vagy ilyen érzékeny?
Másnap ahogy munkába indultam volna, tettem egy kitérőt, sokak szerint a jós megmondhatja, hogy van-e valamilyen lélek közvetlen melletted. Soha sem hittem az ilyen dolgokban, de lehetséges, hogy valós. Egy próbát megér, nem vesztek vele semmit. Az üzlet kicsi volt, viszont minden piros és aranyba öltözött, túl csicsás, ha én mondom. Egy nő nagy mosoly mellett invitált be egy függönnyel teli kis szobába. Mikor helyet foglaltam hangos zenen szólalt meg, megijedtem, de ki nem? Egy sámán alakú fiatal hölgy ült le mellém, nem köszönt helyette arcomat fürkészte.
- Már vártam önt kedves. – Hátam mögé pillantottam, most hozzám beszél? – Igen, magához beszélek. – Honnan tudta, hogy mire gondoltam? – Nem kell félnie, nem tudok varázsolni, csak jósolni. Tudtam, hogy eljön ez a nap is Gyuri kedvesem.
- Tudja a nevem, honnan? És honnan tudta, hogy eljövök? Mert tudja én soha sem hittem az e féle dolgokban.
- Semmi gond, én mindent megérzek, adja a kezét. – Elsőnek féltem mikor megfogta mid két kezem, majd mikor csend lett, a félelmem is kezdet alábbhagyni. – Hmm, már akkor éreztem ezt a nagy erőt mikor beléptél az ajtón. Magát… nagyon nagy sötét burok veszi körbe.
- Mi? Az mit jelent? Jó vagy rossz?
- Shh, hagyjon kibontakoznom. Mostanában nagy sok dolog történt magával, igazam van? – Bólintottam, majd folytatta. – A lelkek általában haláluk után egyből eltávoznak, de akik itt maradnak, nekik van valami befejezetlen ügyük. Ez lehet az miatt, hogy ok nélkül haltak meg, gyilkosság, baleset. Amikről ők nem tehetnek. Ezek a lelkek az mellett vannak kik a halálát okozták.
- Azt mondja… várjunk csak… én ezt nem értem, én csak jósolni jöttem, nem szellemekről beszélni.
- Pontosan, magáról van szó, maga mellett hatalmas erő van készületben.
- Azt mondja…
- Igen, önt egy bolyongó lélek kísérti. Mostanában nagyon rémisztő az éjszakái, igazam van? Dolgokat álmodik egy ismeretlen emberről, de nem álom kedves, az a valóság.
- Ez képtelenség, szellemek nem léteznek, csak álom volt…csak… csak álom, tévedek, igazam van? – Bólintott, ez nem lehet igaz, én soha sem ártottam egyetlen egy embernek sem, akkor miért én? – Én… senkit sem öltem meg, még egy rossz szavam sem volt senkihez, ezt a lelket pedig nem is ismerem. Hogyan… hogyan szabadulhatok meg tőle?
- Rá kell jönnie az okára, meg kell tudni, hogy miért kísérti, hogy mi a halála oka.
- Azt mondja, beszélgessek vele? Mit nem… nem vagyok örült, ki egy halott lelkével társalog. Mellesleg ez az ember olyan mintha élne.
- Mert él is, hatalmas ereje van, mit én sem tudok meghatározni. – Kezem-kirántottam, majd lecsaptam az asztalra a pénzt, nincs tovább kedvem ott maradnom. Kirohantam és mély levegőt vettem, nem lehet igaz. Lehet, hogy most is itt van közvetlen mellettem? Ki kell derítenem, hogy kicsoda, rá kell jönnöm, hogy mit is akar tőlem, de először vissza kell szereznem az emlékeimet. De hogyan?
Ahogy végeztem a munkával, Suga várt kint a méregdrága autójának neki támaszkodva. Kezében hatalmas rozsa csokor, boldogan adta át mit elfogadtam. Beültünk a kocsiba és neki vágtunk a sötét városnak, elsőnek elmentünk vacsorázni, majd megálltunk a part mentén. Mindenhol emberek voltak még így is, hogy késő este van. Valaki még ilyenkor tér haza, mások kint nevetgélnek csapatostul, párok haladnak el kéz a kézben. Minden olyan csodásnak tűnt.
- Min gondolkozol? – Suga hajolt közelebb, hogy szemembe tudjon nézni.
- Csak… elgondolkodtam, Suga… hiszel a szellemekben? – Láttam rajta, hogy elgondolkodik.
- Ez… beugratós kérdés? Mert nem vicces, tök komolyan kérdezted, azt hittem komolyan kérded.
- Komoly is vagyok, tudom hülyeségnek hangzik, de én kezdek bennük hinni.
- Én is hiszek bennük, de ezt már mondtam egyszer neked, csak akkor te nem hittél benne. – Elgondolkodtam, Suga soha sem mondott nekem ilyet, hiszen csak tegnap találkoztam vele. Kérdően néztem rá. – Mi az?
- Mikor mondtál te nekem ilyet? Talán… ismerlek? Te… ismersz engem?
- Nem, dehogy… csak… úgy mondtam, biztos hirtelen másra gondoltam. Nem ismerlek.
- Ohh, nagyon jó volt ma veled, de sajnos későre jár már, mennem kellene.
- Holnap úgy sem lesz munka, hiszen holnap lesz a lámpás fesztivál, ilyenkor az emberek színesbe öltöznek és nagy estére készülődnek. Ilyenkor senki sem dolgozik.
- Igazad van, el is felejtettem, hogy ilyen fontos esemény lesz. – Suga hirtelen összekulcsolta kezünket, nem tudtam, hogy most hirtelen mit tegyek, húzzam el, vagy maradjunk így? Már régóta nem volt barátom, de nem vagyok felkészülve lelkileg egy komoly kapcsolatra sem, valami meggátol benne. De még is jól esik közelsége. Tökéletes írisze csillogtak, ahogy rám néztek, teljesen elvesztem bennük. Majd csak azon kaptam, hogy megcsókolom. Ajkaink összeforrt, mitől teljesen meglepődtem. Mikor leeset, hogy mit is tettem elhúzódtam, majd össze-vissza habogni kezdtem. Elfordultam, de Suga egy erőteljes mozdulattal visszarántott, majd megcsókolt. Hosszan, mélyen, nyelvével arra késztettet, hogy kinyissam ajkam, majd benyomult és íze ellepte szám minden egyes szegletét. Olyan finom.
Suga
Úgy csókoltam mintha ő lenne a levegő, ami nélkül megfulladnék, és ő ugyanígy csókolt vissza. Az egész olyan volt, mint egy tündérmese - csak éppen nem mese volt, hanem maga a valóság, és mindez velem történt. Kezemet szorosan helyeztem derekára így közelebb húzva magamhoz, nem akart elmenekülni. Egyetlen egy csók volt, és mégis mennyországba repített. Soha sem akarom, hogy vége legyen, lassan akartam hozzá viszonyulni, de most mindent félredobtam. Ahogy ajkai enyémhez nyomodnak, mintha drogot szívtam volna. Mit egyszer megkóstolsz, nem tudod abba hagyni. Éreztem mikor mind két kezét nyakam köré fonta, egyik kezemmel válaszul hajába túrtam. Másikkal még mindig derekát fogom, olyan karcsú és törékeny, és csak is az enyém. Mikor elváltunk, hogy levegőhöz jussunk Gyuri piros arcával engem nézet, a távolságot nem szegtük meg. Még mindig szorosan préselődik hozzám, mitől teljesen felizgultam. Szemei csillogtak a vágytól, ajkai pedig felduzzadtak az előbbi csókomtól. Nem szólaltunk meg, csak csendben néztük egymást összefonódva. Majd Gyuri karjával védelmezően átölelt. Bársonyos nyelve az enyém köré fonódót, számomra eddig ismeretlen forróságot ébresztve a testemben. Nem csupán csókolózunk, ez már... szerintem sokkal több.
Kéz a kézben sétáltunk a part mentén, nem volt kedvem haza menni, ahogy neki sem, így megbeszéltük, hogy egy darabig még maradunk. Mivel az idő lehűlt, kabátomat vállára terítettem. Nagyon rég csináltam már ilyet, azt hittem, hogy soha többé nem megyek randira, hogy soha többé nem érzem meg a szerelmet, de tévedtem, hiába próbáltam menekülni előre, utolért. Boldog vagyok, és soha sem akarom elengedni. Egyszer már nagyot csalódtam a szerelemben, megörülnék, ha őt is el kell engednem. Gyuri hirtelen megállt, felé fordultam, de arcán valami más ült ki, valami szokatlan… félelem. Nem nézet rám, helyette előre meredt egy pontra, odanéztem, de nem láttam semmi különöst.
- Mi a baj? Rosszul vagy? – Hátrálni kezdet, majd elengedte kezem, nem értem mi a baja. – Mi a baj?
- Nem… ez nem lehet… TE HALOTT VAGY. HAGYJ. – Hirtelen kiabálni kezdet mitől megijedtem, felé léptem, de szaladni kezdet. Hiába kiáltottam utána mintha meg sem hallotta volna. Szaladni kezdtem, majd hirtelen szem előtt vesztettem.
- Gyuri… GYURI HOL VAGY? EZ NEM VICCES, HOL VAGY? – A hátam mögül sikítást hallottam, nem gondolkoztam csak futni kezdtem. A sikoly egyre halkabb lett, mintha távolodna tőlem. pedig biztos vagyok benne, hogy a hídról hallottam. Megálltam egy kis időre, hogy összeszedjem magam, akkor pillantottam meg. – GYURI… GYERE LE ONNAN. – A híd szélén állt, mintha nem lenne önmaga. Majd ugrott. – NEEEE….
Gyuri: Pár perccel a baleset előtt
Minden olyan nyugodt, nem akartam így elsietni a dolgokat vele, de valamiért nagyon nyugodtak érzem magam mellette. Ahogy ajkai az enyémhez értem teljesen felpörögtem, mintha több üveg alkoholt fogyasztottam volna. Kéz a kézben sétáltunk, olyan jól esik a meleg érintése. Bárcsak ne állna meg az idő. De akkor én most szeretem? De hiszen csak tegnap ismertem meg. Hirtelen ledermedt lábam, előre meredtem, hogy egy test rajzolódót ki. Kezem és lábam remegni kezdet félelemtől. Hátrálni kezdtem, tudtam jól, hogy Suga engem szólít, de nem tudok rá koncentrálni, mert az idegen felém közelít.
- Nem… ez nem lehet… TE HALOTT VAGY. HAGYJ. – Futni kezdetem, nem tudom merre kellene mennem, hogy biztonságba legyek, de a lábaim maguktól szaladtak. Hallottam ahogy a szellem utánam ered, de nem mertem hátra nézni, így is éreztem az illatát mi ezelőtt is a szobámat belengte, majd éles lehelet vételét. A hídhoz felérve megálltam. Hirtelen éles képek jelentek meg előttem. A lányokkal elindultunk bulizni, majd egy ismeretlen házban ébredtem fel. Suga… ismerem őt, elrabolt, majd többször megerőszakolt. Minden eszembe jutott, és én… az előbb.
- Ő… kihasznál téged. – A hang felé kaptam tekintettem, majd felkiáltottam.
- Ne gyere közelebb, távozz…- Sírni kezdtem, ahogy csak tudtam, félek, rettegek. Még is mi a fenne történik velem?
- Én segíthetek rajtad… minden elmúlik, ha… leugrasz. – Lenéztem a mélybe, nem tudom miért gondolkodtam el azon mit mondod, de igaza volt, minden megszűnik, ha leugrom. Olyan mintha valami megszállt volna, lábaimat előre emeltem, majd zuhanni kezdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése