Oldalak

zene

2015. május 12., kedd

2.rész +18

Sziasztok!! Nagyon boldog vagyok, hogy már az első rész ilyen sikeresre sikerült. Nem gondoltam volna, hogy ennyi olvasom lesz már is. Ez annyira jó érzés hiszen egy író csak is az olvasóinak ír. Köszönöm, hogy ilyen véleményekkel kedveskedtetek, hiszen ez mindig meghozza az író kedvét. Remélem a továbbiakban is így lesz. Nah nem is kertelek tovább :D Jó olvasását!! <3

Idegenek 


Szemeimet lassan nyitottam ki, hogy szokja az erős fényt, minden olyan békés. Mintha semmi sem történt volna. Talán csak álmodtam. Igen, biztos vagyok benne, hogy csak álom volt az egész, hiszen az ágyamban fekszem és élvezem a téli napsugarak enyhe melegét. Mintha az éjszaka meg sem történt volna, de minden kámforrá vált mikor felismertem a helyzetem. Nem otthon vagyok, egy idegen házában. Felugrottam ijedtembe és az ajtóhoz szaladtam, de zárva volt. Hol lehetek? Körbepillantottam, nem ismerős ez a hely. A falak pirosak voltak, és aranyozott minták díszelegtek, mi jobban kiadta a szoba hangulatát. Középen egy hatalmas nagy ágy helyezkedett el, minek ágyneműje ugyan olyan színű mint a fal. Jobb oldalon könyves szekrények álltak, míg baloldalon egy hatalmas ablak volt. Odaszaladtam megnézni, hogy nyitva van-e, de felesleges volt, mert ahogy elhúztam a függönyt szomorúan fedeztem fel, hogy rácsok zárják el utam. Nem akarom felfogni, hogy mi is zajlik éppen velem. Lehet, hogy álmodok még mindig, hiszen tegnap még boldogan autókáztunk a lányokkal. Erről jut eszembe, hol vannak? Az ajtóhoz szaladtam, hogy újra megnézzem nyitva van-e, de akkor léptek közeledtét hallottam meg. Hátra hökkentem ijedtembe, és akkor egy idegen srác arca bukkant fel az ajtó mögül, majd követte hat fiú. Meg kell vallani első ránézésre nagyon helyesek, talán ők a megmentőim.
- Látom felébredtél, ennek nagyon örülök. Had mutatkozzak be. A nevem Kim Nam Joon, de hívj csak Monsternek. Ha bármi baj van, hozzám fordulj kedves, bár nem hinném, hogy bármi adódhatna. - Nem értek semmit, kik ők, és mit akarnak tőlem? A többiek is bemutatkoznak, talán eddig Jin és V volt az ki talán kedvesebb a többieknél. Mikor magamra akartak hagyni az úgynevezett Suga velem maradt, becsukta az ajtót, majd felém fordult.
- Biztos nagyon meg vagy ijedve, de nem kell, mert ha jó kislány leszel nemesik bántódásod.
- Kik vagytok, és én hol vagyok? A lányok ők hol vannak?
- Csak nem a fekete és a szőkére gondolsz?
- De igen, ők is itt vannak? Jól vannak?
- Elég a beszédből, ki nem állhatom, ha kérdeznek, akkor nagyon mérges leszek, itt csak én beszélhetek és mivel én találtalak, így szerencsére velem töltheted el az első csodálatos éjszakádat. Hát nem remek? - Nem értem miről beszél, de kezdek félni tőle, hátrálni kezdtem, de egyből észrevette és az ágyra lökött, testével rám mászott, és karomat fejem fölé kötözte. Ki akartam szabadulni, de túl szoros volt a kötél. - Ne nézz ilyen ijedten rám, csak még jobban szeretgetni szeretnélek. - Suga levette magáról felsőjét, majd övét kezdte el kicsatolni, akkor eset le igazán, hogy mit is akar velem tenni. Rúg kapálózni kezdtem, ahogy csak tudtam.
- Engedj el...miért, miért csinálod ezt velem, és ki vagy? Engedj el. - Suga mérgesen mászott rám, majd erősen fogta be számat.
- Shh te kurva, jobban jársz ha kussolsz, hidd el a csapatban talán én vagyok a legkedvesebb az ágyban. Ne akarj egyből lecserélni, mert nem jársz jól. Ha tovább rinyálsz úgy fogsz járni mint a ribanc barátnőid. - Hangos zokogásba kezdtem, de nem hatotta meg, fogalmam sincs miért vagyok itt, azt sem tudom kik ők, vagy hogy hol vagyok. Minden olyan gyorsan történt, még mindig nem tudom felfogni, hogy ez a férfi mit akar velem tenni. Egy rántással lerántotta rólam a szoknyám, majd csókokkal lepte el testem, ki akartam szabadulni, de semmi esélyem nem volt. - Tökéletes választás, hármatok közt te voltál a legtökéletesebb, most kellene örülnöd, hogy ilyen tökéletes idomokkal vagy megáldva, mert ha nem így lett volna már rég halott lennél. - Csókba invitált, de nem hagytam magam, de akkor valami éles ért nyakamhoz. - Jobban teszed, ha azt csinálod mit én akarok, vagy nagyon fog fájni. - Megkarcolta nyakam, majd ott kezdet el csókolni hol kibuggyant az első vér. Lenyalta azt mitől hányingerem lett. Újabb és újabb sebeget ejtett rajtam, mit élvezve vett birtoklásba. Nem ember, biztos vagyok benne, hogy nem az. Sírtam, ahogy csak tudtam, de nem mozdultam mert féltem, hogy ennél sokkalta durvább dolgot fog tenni velem. Lerántotta bugyim, testem önkéntesen reagált, erősen rúgtam le magamról Sugát, ki mérgesen meredt rám. Ledobta a földre a kést, majd egy rántással lehúzta magáról a nadrágot. Kezével szétnyitotta lábamat, megijedtem, nagyon is félek. Lábam közé mászott.
- Megmondtam, hogy légy jó kislány mert csak neked fog fájni. Soha többé ne merj hozzám érni, soha többé ne merj megütni. Mert sokkalta jobban fog fájni, érted? – Gúnyos mosoly mellet tépet bele hajamba, majd egy erős mozdulattal belém hatolt, a fájdalomtól felkiáltottam. Nem foglalkozott érzéseimmel, nem érdekelte, hogy nekem mennyire fájdalmas. Egyre gyorsabban mozgott bennem, nem akarom elhinni, hogy ez történik velem. Ez valami rossz állom lehet. Kezeivel hajamat tépte, majd néha-néha mellembe markolt. Ő diktálta a tempót, nem tudtam követni, de nem is akartam, csak ki akartam jutni. Miért velem történik ez, miért? Suga hangosan lőtte belém magját, majd elterült mellettem. Nem tudom elhinni, hogy ez történ velem. Mintha az érzékeim kikapcsoltak volna, nem tudtam megmozdulni. Csak előre meredtem a nagy semmibe. Közben Suga mellém bújt és ujjával cirógatni kezdet. - Miért sírsz? Nem voltam jó? Az utódjaid is ugyan így reagáltak, de ahogy telt az idő sikítva kiáltottak a farkam után, lassan te is ugyan olyan leszel mint a többi ribanc. Örülj neki, hogy én voltam ki rád talált. Mert tudod a többiek sokkaltra durvábbak nálam. El sem merem mondani mennyire. - Suga felnevetett, közben eloldozta a kezem, ezt kihasználva ellöktem magamtól és futni kezdtem az ajtóig. Mivel az ajtó nyitva maradt kirohantam az ismeretlen helyre, sehol sem volt senki így a kijárati ajtót kerestem. A ház maga volt a tökély, de nem volt időm végig nézni, hiszen hallottam, ahogy Suga utánam eredt. A lábaim gyengék voltak és nemi szervem még mindig sajgott. Mindenhol meztelen voltam, de nem érdekelt, csak ki akartam jutni. Ahogy leértem a hatalmas lépcsőn megpillantottam a kijáratot, boldogan szaladtam lefelé, de akkor egy erős kéz ragadta meg a csípőmet, és hirtelen a levegőben találtam magam.
- Hová-hová szépségem? - Erősen szorított a fiú, sehogy sem tudtam kiszabadulni.
- Ohh, hála, hogy itt van J-Hope, azt hittem, hogy meg fog lógni.
- Jobban figyelhetnél erre a szépségre Suga, mert még a végén ellopom. - Suga kirántott kezei közül, majd háta mögé tolt, mintha attól félne, hogy az úgynevezett J-Hope el akarna lopni.
- Míg meg nem unom...senki sem nyúlhat hozzá, ezt még elnézem ma, de legközelebb már nem, értve vagyok Gyuri? - Tudja a nevem, honnan tudja ki vagyok, és egyáltalán mit keresek itt? A hátam mögött az összes többi idegen férfi megjelent a nagy zsivaj hallatán. Fogalmam sincs, hogy hol is vagyok most biztonságba, de mégis Suga ingébe markoltam. De érintésemre erősen a földre lökött, fájdalmamban felszisszentem, ez nyomot fog hagyni. - Nehogy azt hidd, hogy azért védelek meg mert olyan jó lelkű vagyok, tévedsz...NE..ÉRJ..HOZZÁM. - Ahogy magamra hagyott újra pánik tört ki rajtam, mind a hat fiú engem nézet, mintha meg tudnának ölni. De akkor az egyik hirtelen a hátam mögé lépet és meztelen testemre rakott egy hatalmas kabátot. Elém guggolt, majd úgy igazította kabátom, hogy véletlen se maradjon ki meztelen bőröm.
- Suga nem szereti, ha hozzá érnek, nézd el neki, nem vagyunk mi olyan rosszak mint hinnéd. De ne húzd fel...mert olyan dolgokra képes mit álmodni sem mersz. Én már csak tudom.
- Jimin...igazam van? – Nézet fel a kedves fiú a másikra, ki árgus szemekkel mért végig.
- Igen, gyere...felkísérlek. - Jimin kinyújtotta kezét, mit szívesen elfogadtam. Ahogy a szobához értünk megtorpantam, nem akarok visszamenni. - Tudom mit érzel, de nem tehetek semmit sem érted. - Igaza van, biztos ő is ugyan olyan mint Suga. Ahogy beléptem a szobába feltört bennem egy bizonyos érzés.
A férfi hirtelen felém mozdult, arcán komoly kifejezés ült. Néhány lépéssel közvetlenül előttem termett. Termete, nyilvánvaló ereje, lehengerlő volt. Ilyen közelről jól láttam a fekete ing alatt megmozduló izomkötegeket. A finom anyag szorosan követte válla, karja és mellkasa vonalát, mintha tökéletesen rá szabták volna. Mély levegőt vettem, amikor Jimin kinyújtotta a karját, és lágyan megcirógatta az állam. A bőröm felforrósodott az érintéstől, és lekúszott a nyakamig, ahogy a férfi végighúzta ujjait a fülem alatti érzékeny területen, egészen a nyakszirtemig. Hüvelykujjával megérintette a horzsolást az államon. Legnagyobb döbbenetemre Jimin lehajolt, és megcsókolta felsértett államat. Ajkai elidőztek rajta, méghozzá elég hosszan. - Itt hagyjuk abba, hisz hallottad őfelségét. De esküszöm, ha megun, én leszek a következő ki beléd élvez. - Ujjával játszadozni kezdet tincsemmel. - Keményen megfoglak dugni, addig kefélek míg azt nem sikítod, hogy hagyd abba. Hogy könnyes szemekkel kiabálod nevem. Hmm már most felhevít a tudat, hogy nem sokára alattam fogsz nyüszíteni mint egy kislány. De most mennem kell, milyen kár. Csók... - Ahogy újra egymagam-maradtam végleg feladta térdem, nem bírok tovább éber maradni. Mégis mibe keveredtem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése