1.rész

Kezdet

Este van, az idő lehűlt, ahogy az ember kitekint az ablakon több ezer fehér fényt vél felfedezni, mi tömegesével gyűlik össze a mocskos hideg földön. Mi eddig tiszta volt bemocskolódik. Hasonlít a néhai emberek szívéhez, vannak kik tiszta lappal indulnak neki a nagy útnak, majd mire kiér az ismeretlen helyre, a szíve telis-tele lesz rózsabokor tövissel. Vajon az ö életük, hogy indult? Hogy lett belőlük ilyen fenevad? Magam sem értem, de azon kaptam magam, hogy teljesen belecsöppentem az életükben, velük ettem, velük aludtam és ami a legrosszabb, velük osztottam meg álmaimat.

Minden egy szokványos napon indult, reggel felkeltem majd dolgozni mentem. Elviseltem az emberek parancsolgatását, azoknak ez embereknek a mocskos kezükkel való tapogatásukat. Sírhattam volna, én magam is megtehettem volna mindezt, de nem tettem, magamba fojtottam érzéseimet. De ez a nap mégis másabb volt mint a többi, hiszen leeset az első hó, és ma ünneplem a huszadik évemet, a lányok szerint beléptem az öregek időszakába. Jót mosolyogtam rajtuk, de végül is igazuk volt. Ahogy este tíz óra lett boldogan indultam meg hazának, a hó halk moraja hallatszott minden egyes lépésem alatt. Amint hazaértem, a lányok boldog kiabálása töltötte be az amúgy üres házamat.
- Ohh, hát már rád sem mondhatom, hogy kiskorú, már te is közénk tartozol. - Mind két barátnőm átölelt, és hangos éneklésbe kezdtek. Csak mosolyogni tudtam rajtuk, mivel nem sok erőm volt a mai munka után, teljesen leszívták ez erőm. - De tudod Gyuri, mivel már ilyen nagy vagy meg kell ünnepelnünk, nem felejtettem el, hogy mit fogadtál a tizennyolcadik születésnapodon.
- Fogalmam sincs miről beszélsz, én már nem emlékszem arra az időszakra. - A lelkes barátnőm leült mellém, majd mind két kezével szorosan megragadta mind két vállam.
- Azt mondtad, hogy ha betöltöd a huszadik éved együtt elmegyünk egy jót bulizni, és ma itt az ideje. - Lelöktem kezét és felálltam, semmi kedvem nem volt ma bulizni menni.
- Sajnálom csajok, de ma nincs erőm, amúgy is kint nagyon hideg van, és az utak tiszta havasak. - Mind ketten nagy boci szemmel meredtek rám, addig néztek így míg meg nem adtam magam. Ők mindenhogy tökéletesek voltak, sok férfi szeretett volna barátjuk lenni. De én nem érzem magam annyira szépnek, mikor velük vagyok olyan érzet fog el, hogy elveszek mellettük, de ezek mellet nagyon szeretem őket. - Oké-oké, de nem leszünk sokáig mert holnap dolgoznom kell.
- Ez az, már is imádlak Angel. - Mintha ott sem lettem volna, kirohantak és nagy dobozokkal tértek vissza, telis-tele voltak ruhákkal és ahhoz való csecsebecsékkel, jól felkészültek, mintha tudták volna előre, hogy úgy is beleegyezek.

Rám egy egybe részes fekete szoknyát adtak, mi teljesen a testem vonalára igazolódót. Meg kell vallani nagyon jól kiadta idomaimat. Igaz nem sokat takart lábaimból, de azokra talán még büszke is vagyok. Egy kicsivel enyhébb sminket dobtak fel rám a lányok, hiszen ki akarna sötét fekete sminket?! Ahogy végeztünk boldogan hagytuk el a házamat. Ahogy megpillantották a lányok az autóm, elcsodálkoztak.
- Wow, nem is tudtam, hogy ilyen kocsid van, ha tudtam volna ezzel mentem volna pasikat fogni.
- Tudjátok jól, hogy a nevelt szüleim nem a szegények közé sorolhatók, ezt kaptam még tavaly, talán ha kétszer vezettem. Mivel nem volt rá szükségem. – Az igazi szüleim már rég meghaltak, így nevelt szüleimmel éltem kik befogadtak, édesapám egy luxus hotelt vezet, anyám pedig igazgató egy iskolában, szóval érhető honnan van ilyen kocsim.
- Milyen típus? Bárcsak ilyet kapnék szüleimtől, de csak álmodok. – Legyintet Hana. Az ő szülei nem gazdagok, édesanyja egy kis boltban eladó, édesapja pedig sofőr. Míg Ashlee szülei messze élnek tőlünk.
- Audi R8, de hagyjuk, lehet a hidegtől el sem indul. - Bepattantunk a mély drága kocsimba, majd elsőre el is indult, pedig reménykedtem, hogy megadja magát. A zene hangosan felszólalt, és mind a hárman egyszerre kezdtünk el énekelni.

"Úgy teszel, mintha ártatlan lennél, te vagy Pán Péter
Előttem gyerekké változol"

Annyira belemerültünk az éneklésbe, hogy teljesen eltévedtünk, fogalmam sincs, hogy merre vagyunk, csak annyit, hogy a városán túl. Mert ide a város fénye nem ért el. Mindenhol sűrű erdő.
- Hol vagyunk Gyuri?
- Fogalmam sincs, de abban biztos vagyok, hogy elfogyott a benzinünk, istenem most mihez kezdjünk? Ashlee neked volt az ötleted, hogy ne a városban bulizzunk, akkor most mond az utat. - Ahogy leállt az autó mind a hárman egymásra pillantottunk, az idősebbik barátnőm elővette a telefonját.
- Nincs térerő, remek, el kell, hogy mennyünk benzint keresni. Mi elmegyünk Hannával, te addig őrködj. Lehet, hogy jön erre egy kocsi. Mellesleg te csak mentél, miért én vagyok a hibás?
- Mert te akartál egy ismeretlen helyre menni, azt sem tudod merre kell menni, de csak mentünk a vak világba, miért nem volt jó nekünk a megszokott hely? Mellesleg én aztán nem maradok itt egyedül.
- Szed össze magad, mi történhet veled? Hiszen nincs itt egy árva lélek sem, legfeljebb eltéved állatok, nyugi. Nem akarok egész éjszaka itt dekkolni. - Nem várták meg mondandóm, így magamra maradtam. Ahogy egyre jobban tűnt el testük alakja, egyre jobban féltem.

Fogalmam sincs mennyi idő telt el mióta leléptek, de már nagyon unatkozom, és a jobb fertályomat is elültem. Kiszálltam és körbe pillantottam, mintha nem lenne az útnak vége, olyan sötét van. Kezdek félni, és még a telefonom is lemerült, és pisilnem kell. Remek, mi jöhet még, olyan mintha valaki direkt ezt akarta volna. Hirtelen minden elromolt. De mivel nincs itt senki nem kell attól tartanom, hogy valaki meglát. Leguggoltam a kocsi mellé, de akkor hangokat kezdtem el hallani. Gyors lehúztam szoknyámat, majd körbepillantottam, de sehol egy árva lélek, lehet, hogy csak vadállatok. Újra leguggoltam, de a hang közvetlen mellettem szólt. Nem mertem oldalra nézni mert féltem, hogy valaki van ott. Remegő kézzel sikerült felállnom, majd az autó ajtajához lépkedtem óvatosan. Még mindig előre meredtem, úgy lépkedtem oldalra. Ahogy kezem az ajtó kilincsér nyúlt, valami ragadós nyálkába nyúlt. Lenéztem és arcomhoz emeltem, mert a sötét miatt nem sokat láttam. A kezemen piros ragadós anyag volt, elsőnek nem ismertem fel, de ahogy az autóra pillantottam leeset. Vér, mindenhol vér. Felkiáltottam és futni kezdtem, amilyen gyorsan csak bírni tudtam. Végig az úton szaladtam hátra sikerül kiérnem egy kisebb városba. De akkor előttem egy test rajzolódót ki, megálltam mert az hittem, hogy az egyik barátnőm.
- Hanna? Te vagy az? Lányok...nem vicces, nagyon félek. - A test megindult felém, majd hirtelen előttem termet. A látványtól ledermedtem, ő nem ember, nem lehet az. Hangos sikításba kezdtem és visszafelé kezdtem el szaladni. A szívem a torkomba dobogott. Ahogy az autóhoz értem alá csúsztam. Kezemmel lefogtam ajkam mert féltem, hogy meghallja félelmemet, fogalmam sincs mivel állók szembe, de nagyon félek, mert biztos voltam benne, hogy nem ember. A szemei fehérek voltak, a bőre foszlott és szájából vér folyt. Uram isten...hallom, ahogy közeledik. Mintha valamit húzna maga után. Ahogy megláttam lábát egy könnycsepp hagyta el száraz szememet. Talán itt nem talál rám, itt biztonságban vagyok. Ahogy újra visszanéztem már nem láttam sehol, de akkor valami megragadta a lábam és húzni kezdet. Sikítottam és körmömmel a földbe vájtam. Valaki...segítsen!