4.rész +18

Titkok

A fájdalom élesen szúrt hátamba, még soha sem éreztem ekkora fájdalmat. Kezemmel megtámaszkodtam az ajtón, közben az éles karmok eljátszottak húsommal, mintha több kést forgatnának hátamba. A fájdalomtól nem tudtam kiáltani, éreztem, hogy lábaimon lefolyik a meleg vér, mi pocsolyaként gyűlt össze talpam alatt. Ahogy térdeim megadta magát a fájdalom elmúlt. Nagy nehezen összeszedtem a megmaradt erőmet és futni kezdtem. Hallottam, ahogy a szörny utánam ered. Erős keze megragadta hajam és húzni kezdet, karommal kapálóztam, ahogy csak bírtam, de mind hiába.
- Sugaaa...valaki!! - Hiába kiabáltam mintha senki sem lenne a házban. Még is mi történik velem, ki ez a szörnyeteg? Mire észbe kaptam a levegőben találtam magam és nagy erővel csapódtam a szekrénynek, ahogy a földre értem több ezer szilánk vájt bőrömbe. Mikor fel akartam állni a hatalmas szekrény rám dőlt, majd minden elsötétült.

Nagy nehezen nyitottam ki szemem, olyan mintha több éven át aludtam volna. Az egész testem sajgott a fájdalomtól. Balra fordítottam fejem, hol Jungkook gyönyörű arca vizsgált, majd egy vizes rongyot rakott fejemre. Még is mi történt velem? Hogyan kerültem az ágyba? Megpróbáltam felkelni, de akkor Jungkook visszanyomott.
- Feküdj, mégis mi a franc történt veled? Néz magadra, talán saját magad ellen harcoltál az éjjel? Nagy csattanást hallottunk így mind a heten leszaladtunk, és azt vettük észre, hogy minden csurom vér, te pedig eszméletlen vagy. Mi történt?
- Tegnap...én csak...én.
- Suga nagyon mérges volt. Látnod kellett volna az arcát. De ma kiadta... Jungkook, te felelsz a lányért. Majd elment. - Semmit sem értek, mégis mi történt velem? Mikor magamra maradtam valahogy sikeresen felkeltem, muszáj kimennem a mosdóba. De olyan erőtlen vagyok, viszont nem akarok találkozni egyik fiúval sem. A korláton nagy nehezen megkapaszkodtam, muszáj innom először. Ahogy sikeresen leértem a konyhába a tegnapi jelenet ugrott be, mitől éles kiabálásba kezdtem. Leguggoltam és két kezemet a fülemre helyeztem. Éreztem, ahogy két kar nehezedik hátamra.
- Néz rám Gyuri, Jin vagyok, mi a baj? - A hangja hallatán felpillantottam, de erőtlen testem karjába zuhant. - Jól vagy, gyere, visszaviszlek. - Jin felemelt majd karjában visszavitt szobámba. Mikor magamra akart hagyni megfogtam kezét.
- Jin... ki... ki kell mennem a mosdóba. - Hangosan felnevetett mitől jobban éreztem magam, újra felemelt, de akkor Suga rohant be az ajtón.
- TEDD LE. Azt mondtam tedd le. - Nem értem miért reagálja túl, de Jin engedelmeskedett. Suga pedig ellökte tőlem.
- Jól van nah, csak segítettem neki.
- Ne nyúljatok ahhoz mi az enyém, most pedig menj. - Legszívesebben könyörögtem volna neki, hogy maradjon, mert féltem Suga-val együtt maradni. Mikor Jin kiment, Suga mérgesen meredt rám, de közben fogta karom, hogy el ne essek. - Jáá, még is mi a francot képzeltél? Miért mentél ki este? Megmondtam, hogy ne menj sehová.
- Szomjas voltam... és nem akartam felébreszteni senkit, hiszen nekem is van lábam és kezem, de... Suga... mindjárt... elájulok. - Suga karjába zuhantam, de hála nagy erejének sikerült megtartania.
- Gyere, kiviszlek a mosdóba. - Suga felemelt, még soha sem vitt így senki sem, élveztem volna a helyzetem, ha nem éppen az elrablóm karjában utaznék. Mikor letett a hideg csempére érintésétől felszisszentem. Suga pedig egyből ott termet. - Mi a baj? Fáj valami?
- Nem, csak hideg a csempe, most pedig... nem mennél ki?
- Láttam mindened, és még látni is fogom, hajrá. - Elégé cikinek érzem helyzetem, de muszáj könnyebbítenem magamon. De olyan kínos. Kezemmel a felsőmmel kezdtem el játszadozni. - Mi a baj? Nem kell?
- De... csak... kérlek, menj ki.
- Mi? Ohh, szóval kakilnod kell, értem. - Éreztem, ahogy vér szökött arcomba. - Magadra hagylak, de semmi hülyeség.

Ahogy végeztem megkönnyebbülve ültem le a kád szélére. Majd elgondolkoztam, eddig nem is fogtam fel, hogy hol is vagyok. Tudtam, hogy mi történik velem, de nehezen érettem meg. Miért én? Miért pont én, mikor annyi széplány van ott kint? Éreztem, ahogy egy meleg könnycsepp hagyta el szemem, majd újabb és újabb, majd nem tudtam neki megálljt parancsolni. Zokogásba kezdtem, bárcsak mindent visszapörgethetnék, akkor soha sem hagytam volna magam, hogy a lányok rávegyenek. Vajon keresnek? Vajon megtalálnak? Hol is vagyok pontosan? A lányok... biztonságban vannak? Lecsúsztam a földre, éreztem, hogy hideg átáramlik testemen és sebeim sajogni kezdtek, de én csak újra a meleg kis kávézóba szeretnék dolgozni, újra hazatérni. Hallottam, hogy Suga sürgetni kezdet, de mivel nem szóltam vissza benyitott.
- Te meg miért bőgsz? - Karjával megragadta kezem, de erős határozott mozdulattal kirántottam.
- Hagyj békén. Azt mondtam HAGYJ BÉKÉN. - Felálltam, és nem foglalkoztam a fájdalommal, ellöktem az útból és kirohantam, le a bejáratig, ma biztos vagyok benne, hogy lelépek. Kirántottam az ajtót, és a fény vakítva sütőt szemembe. Tovább folytattam utam, a hó ropogót meztelen lábam alatt. Rohanva szeltem át a sűrű erdőt, hallottam, hogy Suga hangosan kiált utánam, de nem álltam meg. Azon kaptam magam, hogy lábaim megálltak. Körbepillantottam.
- Áhhh...áhhh, istenem, hol vagyok? Azt sem tudom merre kell mennem.
- Hamar leeset. - Megfordultam és nagy fájdalom hasított fejembe. A földre estem, közben Suga rám mászott. - Hagyj békén, hagyj. - Erősen tépte le rólam felsőmet.
- Te büdös szuka, én aggódom érted... próbálok kedves lenni, ezt érdemlem? Inkább örülnöd kellene, hogy élsz. - Egy rántással megszabadult bugyimtól, majd egy lökéssel belém hatolt. Nem foglalkoztatta a körülmények, azt sem, hogy az erdő kellős közepén vagyunk. Próbáltam szabadulni, de nem ment, mindenem sajgott, nincs többé erőm, tudtam, hogy ha Suga elkap meg bűntett. - Te...ne merj még egyszer megszökni...addig kurlak míg élve sipítozol alattam. - Újabb és újabb kínokat kellet átélnem, mert Suga addig nem hagyta abba míg el nem fáradt. Ahogy harmadszorra ment el tehetetlenül feküdtem alatta, már nem érzékeltem az átázott ruhámat, bárcsak meghalnék. - Huu, nem tudtam, hogy a természetben ilyen jó csinálni, többször ki kell majd próbálnunk, most pedig kelj fel. - Nem mozdultam, így hátára kapott. Ahogy visszaértünk a házhoz Jin szaladt ki elénk.
- Mit csináltál?
- Semmit amihez közöd lenne.
- Jáá, nem gondolod, hogy ez már túlzás? Gyuri nem fogja bírni.
- Jin...kussolj. - Arrébb lökte a fiút, ki nem bírta ki szó nélkül.
- Így fogod megölni őt is? - Mintha megállt volna a levegő köztük, Suga megállt majd letett a földre, mérgesen fordult Jin felé.
- Mit mondtál?
- Tudod te...kiről beszélek.