8.rész

Búcsú 

Mintha megállt volna az idő, Suga ajkain kívül semmit sem érzékeltem. Nyelve benyomult ajkam közé, kezével pedig erősen szorított magához, próbáltam ellökni, de annál erősebben tartott. Mikor eltávolodót tőlem, hogy tudjon levegőt venni, kihasználva ellöktem magamtól és nagyot csaptam arcára. Magam sem értem miért viselkedtem így, de félek tőle. Lehet, hogy nem akart hozzám nyúlni, hiszen érintéséből meg tudtam mondani, hogy nem volt semmi szándéka, de mégis félek tőle, hiszen nem rég folyamatosan erőszakkal nyúlt hozzám. Mitől még mindig sebes a testem és a lelkem. Suga arcához nyúlt, hiszen nem várt tőlem ilyen reakciót, láttam rajta, hogy nem tetszett neki, és újra a régi önmaga lett. Szemeiben ugyan olyan fény csillant fel mikor erőszakkal nyúlt hozzám. Kezemmel számhoz nyúltam, majd menekülőre fogtam, de Suga minden menekülő utat elzárt előlem. Ujjával szájához nyúlt és végig szántott ajkán. A sarokba menekültem, miért változik meg egy ember személyisége ilyen gyorsan, az előbb még kedvesen szólt hozzám, de most… már a nézésétől is félek. Megindult az ajtó felé, majd rázárta a kulcsot, nincs menekvés, de megígérte, azt mondta nem nyúl hozzám, csak ha én is akarom. A fiú megkerülte a hatalmas ágyat és a szekrénynél megállt, valamit kivet a fiókból majd újra felém indult. Mikor elém ért összehúztam magam, vártam az ütést, de semmi, helyette megfogta kezem és csuklómra egy gyönyörű karláncot kötött. Meglepődtem, ez az ember hányszor fog meglepni még ma?
- Miért kapom? – Nem szólt, csak némán elmosolyogta magát, a mosolya nagyon szép, nem sokszor láttam még így mosolyogni, ahogy nevetni sem, vajon mi lakozhat ott legbelül?
- Tudom, hogy közelebbről helyesebb vagyok. – Zavaromban elfordultam, ez a férfi mindig eléri, hogy zavarban legyek. – Ma itt alszol, de nyugi… nem érek hozzád. – Újra eltűnt pár perce, majd mikor visszatért kezembe nyomott egy hatalmas dobozt. Mivel nem szólt semmit leültem az ágyra és izgatottan nyitottam ki. Egy gyönyörű ruhadarab volt benne, amit az egy évnyi fizetésemből sem tudnék megvenni. Selyemből volt az egész szoknya, egybe részes volt és mell résznél kövekkel volt díszítve, mi feldobta az egész kollekciót. – Vedd fel. – Nem kellet kétszer mondania, ahogy magamra öltöttem hirtelen cselédből hercegnőnek éreztem magam, még soha sem volt ilyen drága ruha rajtam. Mintha rám varrták volna, Suga eltalálta az ízlésem és a méretem is. – Gyönyörű vagy hercegnőm, tudtam, hogy jól fogsz benne kinézni. – És újra, az a széles mosoly, azokon a pajkos ajkak, mi előbb hosszan megérintette ajkam. Éreztem, ahogy újra elönt a pír. Nem néztem rá, nem mertem, helyette a tükörben kezdtem el magam vizsgálni. Most vettem észre, hogy mennyit fogytam mióta itt vagyok. Az arcom pedig teljesen elveszítette a ragyogó alakját. Annyira belemerültem a tükörképemben, hogy nem vettem észre Suga közelségét. Hátam mögött állva nézet szemembe a tükrön keresztül. Lassan derekamra helyezte kezét és vállamba fúrta fejét.
- Maradjunk így egy kicsit. – Ha Suga nem az elrablóm lenne, talán még élvezném is ezt a helyzete, hiszen ő nagyon helyes és férfias, bárcsak ne lenne ilyen, bárcsak máshogy találkoztunk volna.

Mikor este lett, Suga és én is ledőltünk az ágyra, végig engem nézet és fogta kezem, teljesen más mint volt, milyen jó lett volna, ha az elejétől is így bánik velem. Nagyon élvezem, olyan vagyok mint egy hercegnő.
- Suga… kérdezhetek tőled valamit?
- Persze… mi lenne az?
- A fiukról… kíváncsi vagyok, hogyan találkoztatok. – Elgondolkodott, majd kényelembe helyezte magát és belekezdet mondandójába.
- Hol is kezdjem… megvan, Jin és én már nagyon régóta barátok vagyunk, együtt jártunk óvodába, iskolába, szinte mindent együtt csináltunk, majd egyik nap elmentünk bulizni, akkor találkoztunk Jungkook-al, fiatal volt és tehetetlen. A szülei nem foglalkoztak vele, folyamatosan eljárkáltak hazulról, ha haza is mentek be voltak állva, és ezt látta folyamatosan, így lassan ő is hozzá nyúlt a kábítószerekhez. Mikor találkoztunk, akkor is be volt drogozva, és a sötét sikártorban feküdt összeverve. Mivel Jin egy kicsit anyáskodó így befogadta, miattunk állt le a füvekről. Majd később csatlakozott hozzánk Jimin, ő általában kedves fiú volt, a lányok bálványozták, de édesanyja utcalány volt, Jimin kiskorától látta, ahogy anyja más-más férfiakat visz haza. Így mondhatni ő is ezért viselkedik így a lányokkal. Hmm J-Hope és V Jimin jó barátai voltak, a szüleik hasonló helyzetbe voltak mint Jiminé, így ők hárman nagyon jó barátok lettek, de mivel ők is elhagyták szüleiket így nálunk kötöttek ki. Monster pedig… egy hatalmas üzletlánc vezetője, gazdag családban nevelkedett, mindig megkapott mindent, de ez miatt nem sokat foglalkoztak vele, így fellázadt, de ki nem? Még mindig tartja a kapcsolatot velük, ez a ház is az ő családjáé. Ő karolt fel minket, neki köszönhetjük, hogy nem az utcán élünk. Ő a mi bálványunk, amit mond szent, nekem olyan mintha ő lenne az utolsó családtagom, mintha a bátyám lenne. Nélküle nem vittük volna semmire. Ő ad nekünk ételt, tetőt a fejünk felé, és munkát. – Nem hittem volna, hogy a fiuknak ilyen nehéz volt az életük, hiszen olyan lelkesnek tűnnek. Végig azt hittem, hogy jó családban nevelkedtek és így találtak egymásra. Partikra jártak, luxus világban éldegéltek, de tévedtem, még az én életemnél is pocsékabb. – Miért nézel így? Nem erre számítottál?
- Nem, ez szörnyű… min kellet átmenniük? De Suga… magadról nem mondtál semmit. – Láttam rajta, hogy kezdi magát rosszul érezni, így nem kérdeztem többet, nekem ez is elég volt, hogy beszélt a fiukról. Suga ahogy ígérte nem nyúlt hozzám, csak szorosan fogta kezem, olyan mintha így vágyna magányra, mintha ezer darabra lenne összetörve szíve, ki csak egy kis szeretet akar magának. Ahogy alvó arcát néztem az én szívem és megenyhült, teljesen más mikor alszik, kedves, törődő és szeretetre méltó. Talán azért ilyen, mert volt valami a múltjában mit nem akar nekem elmondani. Vajon Suga élete milyen lehetet mikor még nem ismertük egymást? Egyáltalán… hogyan találtak rám azon az estén?

Másnap reggel mikor felébredtem a nap már besütött a szobába, lassan itt a tavasz, a hó is olvadásba kezdet, de azóta nem voltam kint mióta elraboltak, milyen lehet a természet, a szüleim keresnek? A barátnőim jól vannak? Annyi kérdésem lenne felé, de túlságosan félek. Suga már nem volt mellettem, így halkan kisurrantam a folyosóra, gondoltam vissza megyek a szobámba, de út közben Jin jött felém kezében hatalmas csokorral.
- Ohh jó reggelt Gyuri, hogy aludtál?
- Neked is, jól… de mi ez?
- Ohh holnap lesz egy nagy parti a házban, telis-tele gazdagabbnál gazdagabb emberekkel. Monster szülei akarták vagy mi, és besegítünk neki az előkészületben.
- Ez jól hangzik, én is segítek, addig nem unatkozom.
- Oké, ez jól hangzik, öltözz át és menj le a konyhába, J-Hope már ott mesterkedik. – Ahogy mondta úgy tettem, nem értem miért viselkedem így, miért segítek nekik egyáltalán, de addig sem unatkozom egyedül a konyhába, és lehet örültnek néztek, de kezdek beilleszkedni, mintha én is a család része lennék. J-Hope boldogan fogadta a hírt, hogy szeretek főzni és, hogy segítek neki, mert nagyon sok dolga van, legalább most közelebb kerülhetek hozzá. Míg ő a hatalmas tortával volt lefoglalva én addig a krémekkel szórakoztam. Mindig is szerettem sütni, főzni, hiszen még is csak nő vagyok. Ahogy végeztünk a rengeteg süteménnyel, leültünk átbeszélni a teendőket. Hiszen míg sülnek, addig nem tudunk igazán mást csinálni. J-Hope nagyon vicces fickó és meg kell vallani nagyon megkedveltem.
- Hmm, nem szeretem az ilyen partikat. Te hogy vagy vele Gyuri?
- Nem tudom, igazából nem vettem ilyeneken részt. Miért nem szereted?
- Gyerekkoromban nagyon utáltam, mikor az esküvőkön a vén nyanyák csipkedték az arcom a következő szöveggel: - Lehet, hogy te le leszel a következő! Csak manapság hagyták abba, mióta ugyanezt csinálom nekik a temetéseken. – Ezek hallatán elnevettem magam, rég nem éreztem ilyen jó magam, előbb kellet volna vele beszélnem.
- Min nevetgéltek? – Az ajtón Suga lépet be és kérdően meredt ránk.
- Ohh hyung, a csajod nagyon jó fej, imádom, többször el fogom lopni.
- Majd meglátjuk. – Suga belebokszolt a barátja vállába, majd magunkra hagyott. – Bocsi, hogy csak úgy magadra hagytalak reggel, de nagyon sok teendőm volt.
- Semmi baj, ne zavartasd magad. – Felálltam, de akkor Suga megfogta csuklom.
- Velem miért nem viselkedsz úgy mint az előbb? Miért nem vagy olyan felszabadult?
- Mert J-Hope… nem erőszakolt meg. – Nem láttam arcát, mert háttal álltam neki, de még így is éreztem fájdalmát. Majd szépen lassan elengedte kezem.
- Akkor… mitől lennél boldog? – Suga felé fordultam és mélyen szemébe néztem.
- Engedj el. – Azt hittem mérges lesz, hogy újra felhoztam, de tévedtem. Felállt és az ajtóhoz ment, kitárta azt és felém pillantott.
- Menj… mielőtt meggondolom magam.